rég írtam már. sebaj, úgysincs ki elolvassa :] a mai reggel életem legszörnyűbb ébredésével ajándékozott meg :/ álmomban is éreztem, h mintha vmi mászna a nyakamon. gondoltam biztos csak a takaróm cirógat, kicsit mozdítottam a fejem, és aludtam tovább. aztán megint éreztem. megint mozdítottam a fejemen, és aludtam tovább. ez megismétlődött még párszor, amikor gondoltam kinyitom a szemem (nagyon nehezen. tényleg. nem szeretek korán kelni. legutóbb is amikor korán kellett felkelnem egész nap fájt a fejem :/ na meg aztán aki hozzászokott a délben keléshez, az így nem is tud mit kezdeni magával.. annyira hosszú lesz a nap, h végére már átkozni fogom az egész kurva balszerencsémet, amiért így kellett felébrednem. ráadásul korán.), és megnézem h mi az ami ennyire baszogat. odanézek, hát látom h egy kb <------------------------> ekkora fekete bogár mászkál a takarómon a nyakamnál. kapásból emberi reflex : felugrok. de sajnos ki volt nyitva az ablakom, így a 'felugrási-művelet' megszakadt a felénél, és a fejem egy hangos koppanással jóreggelt kívánt az ablaknak, majd visszazuhant a párnára. oldalra kigurultam az ágyból (tiszta kommandósnak éreztem magam), és az első kezem ügyébe akadt papírlap segítségével kitessékeltem a hívatlan látogatót a szobámból. mindenesetre kurvaszar érzés volt szembenézni 1 ekkora bogárral, így reggel még félálomban :/ (bár belegondolva teljesen mindegy, h mikor történik ígyis úgyis kurvaszar érzés. akár reggel, akár éjjel, akár félálomban, akár napközben totál éberen. szar és kész. szar.). na de sebaj, ezen kívül a reggelen kívül a napom ugyanolyan mint az eddigiek.
hoppá, kivétel h tegnap életjelet adott magáról az a személy, akiről azt hittem h soha többé nem fogunk beszélni (érdeklődés hiányában persze. nem azért mert vmit ártottam neki. soha nem ártanék senkinek. szándékosan biztos nem.), és rá kellett jönnöm h velem is megesik az a sokatt emlegetett emberi 'hiba'. tévedtem. igen, én. gáz, mi? :] mindenesetre örülök neki, h jelentkezett (valóban? nem vagyok benne biztos, h tényleg örülnék. ugyanaz az ok, amiért azt hittem h soha többet nem fogunk beszélni. így h mégis beszélünk, még mindig nem tartom valószínűnek, h ugyanúgy gondolkodunk egymásról mind a ketten. nem tudom, h örülök-e neki. lehet könyebb lenne ha nem beszélnénk. de nem biztos.) na sebaj, most megyek megfürdök (néha nemárt hahaha.), aztán irány a bolt, mert ilyen reggelt cigi nélkül nem bír ki az ember :]
hoppá, kivétel h tegnap életjelet adott magáról az a személy, akiről azt hittem h soha többé nem fogunk beszélni (érdeklődés hiányában persze. nem azért mert vmit ártottam neki. soha nem ártanék senkinek. szándékosan biztos nem.), és rá kellett jönnöm h velem is megesik az a sokatt emlegetett emberi 'hiba'. tévedtem. igen, én. gáz, mi? :] mindenesetre örülök neki, h jelentkezett (valóban? nem vagyok benne biztos, h tényleg örülnék. ugyanaz az ok, amiért azt hittem h soha többet nem fogunk beszélni. így h mégis beszélünk, még mindig nem tartom valószínűnek, h ugyanúgy gondolkodunk egymásról mind a ketten. nem tudom, h örülök-e neki. lehet könyebb lenne ha nem beszélnénk. de nem biztos.) na sebaj, most megyek megfürdök (néha nemárt hahaha.), aztán irány a bolt, mert ilyen reggelt cigi nélkül nem bír ki az ember :]
